Italki első rajongói benyomásaimról!

Egy új német barátom miatt révén (-nak köszönhetően) ismerkedtem meg az Italkival. Az volt az interpals.net lapján. Ô keresett valakit akivel magyarul tudna gyakorolni és rám talált. Egy pár hosszú levél után azt mondta, hogy németül órákat ad az interneten. Kíváncsi voltam, azt kérdeztem, hogy hol? És válaszol egy szóval (García Márqueznak Száz év magányából beidézve) „amely nem jelentett semmit, de álmában természetfölötti hangzása volt”: Italki.

Úgyhogy utánanéztem, feliratkoztam rá és kezdtem érezni a saját bőrömön az Italki varázsát.

A lap kialakítása rendezett. Fent, balra a vállalat képe, utána a helyi nyelv, a kereső kis ablaka, utána pedig néhány ikon, a leggyakrabb feladatokkal: írás, órák, barátok, üzenetek, pénzügyek, profil.
Ezalatt egy menü. Külön reklámok meg osztályfőnöki dolgok kiegészítenek egészítik ki a lapot.

Első látásra az ember nem ismeri be látja át a rengeteg e helynek rengeteg, hatalmas tanítási lehetőségeit. Egyszóval: a közösség. Vannak az interneten olyan lapok, mint a Wikipedia vagy ez, amelyek visszaállítják a bizalmat az emberségben. Még mindig csodálom annak azokat az önzetlen embereket, akik képesek fordulni valaki ismeretlenhez hogy segítsenek.

Ez a hely meg a benne élő (rajta lévő) emberek, egyszóval: Bombázó. Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.

De a rövid tartózkodásom után, úgy latom, hogy nem minden rózsás. Például, észrevettem hogy az angol üzenetek többségének nincs válasza. De arra a végkövetkeztetésre jöttem jutottam, hogy talán az angol az egyetlen nyelv a világon, amelynek többen vannak a tanulói, mint anyanyelvű beszelői.

Na. Itt hagyom abba. Nehéz szülés volt.
Viszontlátásra és köszi az elolvasást!

Italki első rajongó benyomásaimról!

Egy új német barátom miatt ismerkedtem az Italkival. Az volt az interpals.net lapján, hogy keres valakit akivel magyarul tud(na) gyakorolni és rám talált. Néhány levélváltás után, azt mondta hogy németül órákat ad az interneten. Kíváncsian azt kérdeztem hogy hol? Egy szóval válaszolt (García Márqueznak „Száz év magány”a beidézve) „amely nem jelentett semmit, de almában természetfölötti hangzása volt”: Italki.

Úgyhogy utánanéztem, beiratkoztam ide és kezdtem saját bőrömön érezni az Italki varázsát.

A lap megjelenése rendezett. Fent, balra a vállalat logója, utána a helyi nyelv, a kis keresőablak, utána pedig néhány ikon, a leggyakrabb feladatokkal: írás, órák, barátok, üzenetek, pénzügyek, profil.
Ezalatt egy menü. Külön reklámok meg osztályfőnöki dolgok egészítik ki a lapot.

Első látásra az ember nem érti meg e helynek a hatalmas tanítási lehetőségeit. Ez egy szóval: a közösség. Vannak interneten olyan lapok, mint a Wikipedia vagy ez, és ezek visszaállítják a bizalmat az emberségben. Még mindig csodálom azokat az önzetlen embereket, akik képesek segíteni egy ismeretlennek.

Ez a hely meg a benne élő emberek, egyszóval: Bombázó. Túl jó ahhoz, hogy gáz legyen.

De a rövid tartózkodásom után, úgy látom hogy nem minden rózsás. Például, észrevettem hogy az angol üzenetek többségére nincs válasz. De arra a következtetésre jutottam, hogy talán az angol az egyetlen nyelv a világon, amelynek több tanulója van, mint anyanyelvű beszélője.

Na, itt hagyom abba. Nehéz szülés volt.
Viszontlátásra és köszi hogy elolvastátok.