Talán azért tanulok magyarul, mert bolond vagyok. Ez az én történetem a magyar nyelv kapcsán. Először voltam Magyarországon 1988-ben pár hétig. Ez volt az első utazásam a vasfüggönyön túl. Aztán hallottam a Pan európai piknik eseményekről, és hogy kiengedték a magyarok a kelet németeket a határon át Ausztriába. Annak idején naiv, fiatal, demokráciát szerető voltam. Nagyon izgalmas időszak volt a rendszerváltás kelet Európában. A feleségem, aki angol, tanult a Pető intézeténél négy éven keresztül 1988-től 1991-ig. Többször jártam Magyarországra. Összesen majdnem egy évet töltöttem Budapesten. Akkoriban elkezdtem tanulni magyart. Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekelt a nyelv, a magyar nép, a kultúrája, a történelme. Nem tudom pontosam miért. Valami ragadt bennem. Vajon valami elme betegség? 2014-ben, 23 év elteltével megint elmentem MO-ra Új-Zélandról, hogy lássam mi a helyzet ebben a távoli országban. A Balassi Intézetbe jártam magyar nyelv tanfolyamra. Az akkori tervem szerint, ott lettem volna 6-9 hónapra, aztán haza. Nem így alakult a dolog, és négy évet voltam az országban. A 2018-es választás következtében, úgy döntöttem hogy Magyarország nem nekem való mint bevándorló idegen külföldi, és elhagytam az országot. Még mindig forognak az agyamban a magyar tapasztalataim. Valamikor muszáj térnem vissza, hogy megint magyar földön lehessek, mákos rétest kóstolhassak, és bükkös erdőben túrázhassak.